Tojásfestés növényekkel

Kipróbáltuk! Low impact life

Tavaly, szinte napra pontosan 1 éve kitaláltam, hogy növényekkel szeretnék húsvéti tojást festeni. Olvasgattam, tanulmányoztam, majd teszteltem. Mint mindennél, ami természetes, itt is meglepett a végeredmény. Most egy nagyon őszinte beszámolót olvashattok a nem-mindig-gördülékeny folyamatról.

Kék, rózsaszín/piros és sárga tojásokkal szerettem volna kísérletezni, és az elolvasott cikkek alapján ezeket káposzta, cékla és kurkuma felhasználásával érhetjük el. A hagymahéjat kiskoromban eleget használtuk, így azt most kihagytam, az barnásvörös, relatíve kevés meglepetéssel.

Az első kör

Mivel mindent, és annak az ellenkezőjét is írtak, így első körben fogtam a kis káposztámat, feladaraboltam (a negyede fért a lábasba), feltettem egy fél órára főni, majd beletettem 20-25 percre a tojikat, aztán a főtt tojásokat áttettem egy üveg edénybe és rászűrtem a levet. Majd állni hagytam. Sokat. Egy papír almásládába sorakoztattam az edénykéimet odakint, így nem rúgtuk fel és biztonságban voltak Vikitől is, illetve tudtam őket sorban készíteni. Második körben a céklával is eljátszottam ugyanezt (1 cékla – 1 lábas), majd harmadik körben a kurkumával is (2-2,5 ek – 1 lábas).

Ezt a részt egy nagyon hosszú várakozós szakasz követte, amelynek során a káposztalében úszó tojáskák egyre kékebbek, a kurkumásak egyre sárgábbak, a céklásak pedig… valami egészen csúf, barnás színűek lettek. Délután a kurkumás lé egy részébe ecetet tettem, ezzel egy kellemes, világosabb sárga árnyalatot értem el, de sajnos ez az eljárás a céklás teszt-tojást teljesen tönkre tette. A káposztás egész jó lett, bár nem tudom, hogy ott az idő vagy az ecet tette-e meg jótékony hatását. A tojásokat nagyjából 24 óra után vettem ki – kivéve egyet, amiről megfeledkeztem, és az így nagyon mélykék lett. Az még a szebb “hibák” közül való 😀

Mivel írták, hogy a sárga és a kék szín mártva-szárítva-mártva jó eredményt ad, és zöld lesz, így megpróbálkoztam ezzel is… nulla sikerrel.

A második kör

A második körben csak a maradék cékla és káposzta felhasználása volt a cél, ehhez a saját tojások helyett a Lidlből hozott Anyukám. Arany János idézve: “Ti, leányok, ne tegyétek.” Ennyi repedt tojást egy rakáson… Aki boltból veszi a tojást (mi sosem), hogy kalkulál ki ebből… bármit?! Na mindegy. szóval:

Ebben a körben ki szerettem volna próbálni, mit tud a káposzta savasabb és lúgosabb környezetben, így az első főzet ecetet, a második szódabikarbónát kapott, egyébként ugyanúgy a felfőz – tojást főz – leszűr metódust alkalmaztam. A tanulság: a káposzta remek természetes indikátor, de lúgos környezetben pocsék tojásfesték. Az első (savas) főzőlé szép, lilás lett és kék tojásokat eredményezett, a második (lúgos) lötty bezöldült, és nulla eredménnyel fogta meg a tojásokat. Mentve a menthetőt letöröltem és áttettem őket a másik lébe, hátha… A savas-káposztás tojások 2 óra után szép, vörösbegytojás színűek lettek, kicsit le kellett róluk törölni a rátapadt rostokat, de ezeket tartom a legsikeresebbnek eddig. A maradék még éjszaka ázott, mélyült a színe.

A céklás esetében csak a savasítást próbáltam ki, a lé szép fukszia színű lett, a tojásokon elsőre nem sok minden látszik, éjszakára hagytam őket fürdőzni. Nem fűztem nagy reményeket ehhez a cékla témához, mert az első körös tojások “csufik” lettek, de végül is “legfeljebb lesz egy újabb adag barna tojásom, vagy benne hagyom sokáig”, és akkor szép, bíborvörössé válnak. Meglátjuk. Megláttuk, sötétedtek, de igazán ez nem volt sikeres próbálkozás.

Tapasztalatok

Amit mindenképp érdemes tudni, hogy a végeredmény rengeteg mindentől függ, így például kisgyereknek nem ígérnék meg semmilyen színt. Nekem is kellett egy kis idő, mire igazán szépnek tudtam látni a megszáradt húsvéti tojásokat. Ezekkel tényleg úgy kell bánni “mint a hímestojással”, könnyen lejön róluk a szín, amíg nedves. Idén, ha lesz kedvünk, kipróbálom a berzselést is, gyűjtünk növényeket és mintázzuk a tojásokat.

Összességében szerintem jól sikerült a projekt, és ha legközelebb próbálkozom, szinte biztosan a kék irányba megyek majd el. Bár a mártós-szárítós zöld tojásokra még mindig kíváncsi lennék, ahogy egy szép, rózsaszín tojásnak is örülnék – ha neked sikerült már, áruld el a titkot!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.