Sosem gondoltam volna, hogy egy társasház második emeletén komposztálni fogok – és mégis: az erkélyen már 2 zsák saját készítésű illatos, sötét, csodás állagú komposzt várja, hogy elég meleg legyen a muskátli ültetéshez. Mindezt 1 év alatt készítettük, a saját giliszta komposztálónk segítségével.
Honnan jött az ötlet?
Egy ártalmatlan ruha adás-vételre jött el hozzám egy anyuka, aki megemlítette, hogy komposztáló készítésén gondolkodik. De hát… én úgy emlékeztem, hogy te is emeleti lakásban laksz? Igen, jött a válasz, de a giliszta komposztálóval lakáson belül is lehet komposztálni. Mondanom sem kell, amint elment, rákerestem, és a hulladekmentes.hu ingyenes anyagának böngészésével töltöttem a nap további részét.
Mi kell a komposztálóhoz?
A leírás elég egyértelmű volt – ő 2 festékes vödröt ajánlott, de mivel én imádom az IKEA Samla dobozait – természetesen ehhez is ezt választottuk. A mi komposztálónk egy magasabb és egy alacsonyabb Samlából, valamint egy tetőből áll, ez a nálunk keletkező háztartási zöldhulladék 90%-át képes elnyelni. (Azért “csak” ennyit, mert néha reflexből kidobok dolgokat, vagy nagyon csúnyán penészes lesz, és néha az is kuka, meg ehhez hasonló balesetek.) Ezen kívül kellett még 6 doboz giliszta, amit a Népszínház utcai horgászboltban szereztem be (2 adagban, mert 3 doboz kevésnek bizonyult az elején, de egyébként gyönyörűen szaporodnak azóta!). Valamint egy műszálas anyag, amely egyfajta szűrőként megakadályozza, hogy a giliszták alul kipotyogjanak. Kivételesem a természetes anyag nem jó, mert azt megeszik a giliszták. Én egy ajándékba kapott textiles zsákból kiszedett, nagyon csúnya anyagot hasznosítottam újra, így legalább ez is megmenekült a kidobástól, de függöny vagy bármi ilyesmi is megteszi, csak legyen kellően sűrű szövésű.
Összegezve a kellékek:
- 1 db magas Samla doboz
- 1 db alacsony Samla doboz
- 1 db fedél Samla dobozhoz
- 6 doboz giliszta
- 1 db műszálas rongy
- Némi föld
Összesen ez nagyjából 2000 Ft-ba került, de ha lettek volna régi vödreink, gyakorlatilag a gilik árából meglett volna. Nekem még így is “megérte” a befektetést.
A komposztálót a leírásnak megfelelően kilyuggatva összeállítottuk, tettünk bele földet, gilisztákat – és megkezdtük a gyűjtögetést!
Hogyan komposztálunk erkélyen?
Amint a komposztáló készen állt, megkezdtük a zöldhulladék gyűjtését. Nálunk a komposztba elsősorban teafű (milyen jó, hogy a hulladékcsökkentés jegyében szálas teát iszunk!), kávé (éljen a kotyogós!), zöldség- és gyümölcshéj, tojáshéj, néha haj, fogpiszkáló, kisebb pamutmaradék és egyéb “apróság” kerül. Ezeket az elején néhány naponta, most már hetente forgatjuk bele a komposztba. Gyűjteni a konyhapulton gyűjtjük most, hogy tél van (egy műanyag tálban vagy széles szájú befőttes üvegben – amelyik épp kéznél van), nyáron pedig a hűtőben lakik egy lezárt, fedeles dobozban. Nagyjából 6 hétre volt szükség, hogy “valami elkezdődjön” és pár hónapra, hogy látványosan működni kezdjen a komposztáló. Innentől viszont sínen volt a dolog, és nyár végén már szüretelhettünk is belőle, óvatosan kiválogatva a gilisztákat a kész, csodás humuszból.
Milyen nehézségekkel szembesültünk?
Télen fagy, így a komposztálónk nem maradhatott az erkélyen – zárt helyet kerestünk neki. Nem szerettük volna két kisgyerek mellett a lakásban tartani, így fedett, de zárt helyre tettük, ahol sosem csökken nulla fok alá a hőmérséklet.
A komposzt penészedhet. Először nagyon megijedtünk, de a penészedés is egyfajta bomlás, és amíg csak kicsit van jelen, nem okoz gondot. De nagyon ijesztő, szóval érdemes kordában tartani.
A komposzt nedvesedhet. Nagyon kell figyelni az arányokra, érdemes a nedves összetevők mellé néha száraz dolgokat is tenni – én például avart és néhány elszáradt virágcsokrot tettem bele. (Igen – az avart “az utcáról” hoztam haza.)
A giliszták néha kiszöknek. Hú… ez ijesztően hangzik. Ne úgy képzeld el, hogy kiszökik és megkeres téged, hogy bosszút álljon. Csak simán valami miatt kijön, kiesik a dobozból és nagyjából 15 cm-re tőle kiszárad és elpusztul. Egy-egy kamikáze példány lehet “véletlen” is, de ha tömegesen vándorlásnak indulnak, akkor valami nem jó nekik, és változtatni kell a nedvességen, a hőmérsékleten, stb. Nálunk például az volt a megoldás, hogy nappal, amikor fújdogál a szél és melegebb van, kinyitottuk a komposztálót, vagyis teljesen levettem róla a fedelet. (A gilisztákról egyébként tudni kell, hogy sötét, nedves közegben érzik jól magukat, vagyis egyáltalán nem érdekük kimászni a doboz belsejéből. Mivel a mi dobozunk átlátszó, még a széléhez sem jönnek ki nappal, az is túl világos nekik. Tényleg csak akkor menekülnek, ha valami nem jó nekik.)
Megtalálják más állatok. A fenti kinyitás okozta azt a problémát, hogy a madarak és a legyek rátaláltak a komposztunkra. Az a kisebbik bajom volt, hogy a rigók lopkodják a gilisztáimat. A legyek azonban megijesztettek. Nagy, fehér lárvákat találtunk a komposztban – de szerencsére utánaolvastunk, és még igazából hasznosak is, így nem szabadultunk meg tőlük és semmi baja nem lett a komposztnak.
Még néhány kérdés, amit fel szoktak nekem tenni:
Nem büdös?
Nem, egyáltalán nem, a jól karbantartott komposztnak föld illata van. Mint a jó minőségű virágföldnek.
Nem néz ki undorítóan?
Mivel a dolgokat nem csak úgy rá kell dobálni, hanem bele kell forgatni (vagy minimum lefedni egy réteg földdel), így általában kiábrándítom a hozzánk látogató barátaimat azzal, hogy “de hát ez csak egy doboz… föld!”. Igen, kinézetre ez egy doboz föld, és amikor a beleforgatás zajlik, akkor is csak többé-kevésbé lebomlott növénymaradványokkal találkozik az ember. Szerintem nagyon érdekes élmény, és egyáltalán nem undorító.
Mi lesz, ha megtelik a komposztálónk?
Ezen már mi is sokat gondolkoztunk, elvileg lehetne tornyozni, de azt talán nem szeretnénk. Így valószínűleg addig próbáljuk gyakran szüretelni, amíg csak tudjuk. Ha mégis megtelne, akkor lehet, hogy építünk egy másodikat. De szerencsére rengeteg gilisztánk lett és nyáron aktívabbak is lesznek, így bízunk benne, hogy tudják velünk tartani a lépést.
Van olyan kérdésed, amire nem válaszoltam? Tedd fel kommentben, és ha tudom, megírom rá a választ!