Hiszek abban, hogy amikor nagy szükség van rá, valahogy mindig érkezik megoldás – így volt ez most nyáron is. Ahogy sokan tudjátok, nyáron született meg a második babánk, szeptembertől ovis lett a nagy lányunk, és ezek a változások kisebb (nagyobb…) káoszt hoztak az életünkbe. Ekkor találkoztam az Egyszerűbb gyermekkor című könyvvel, majd nem sokkal később megismertem Faragó Ágit, aki segített a gyakorlatba átültetni mindazt, amire a könyvben bólogattam: persze, ezt én is így szeretném – de hogyan csináljam?!
Mi az az Egyszerűbb gyermekkor?
Az Egyszerűbb gyermekkor Kim John Payne könyve, amelyben arról ír, hogy a “túl sok”, “túl gyors” és “túl hamar” hogyan kezdi átvenni az uralmat az életünk felett, és különösen: hogyan kezdi elvenni a gyermekektől azt, ami leginkább az övék: a gyermekkorukat. A túl sok játék, a felnőtt témákkal való túl korai találkozás és az állandó káosz megnehezíti számukra, hogy igazán elmerüljenek egy játékban, megtanuljanak unatkozni (és ezáltal önálló, kreatív ötleteik legyenek, mivel is lehetne elütni az időt) és gondtalanul élvezhessék a gyermekkorukat.
Ezek természetesen nem csak az ő életükbe gyűrűznek be, hanem a miénkben is ott vannak: gondoljunk csak arra, mennyi ruha van a szekrényünkben (mégsincs soha mit felvennünk), mennyi információ ér el minket a Facebookon (és vajon jobb nekünk ettől?) vagy mennyire “nincs időnk” sokszor azokra, akik a legfontosabbak lennének: a családunkra.
Kim John Payne erre biztat a könyvében:
“KÉPZELJÜK EL OTTHONUNKAT OLYAN HELYKÉNT, AHOL
- az idő kicsit lassabban folyik;
- kisebb a káosz, és a közvetlen környezet egyre megnyugtatóbb;
- van tér és idő a gyerekkor megélésére – és mindennap jut idő egymásra;
- a játék és a felfedezés megengedett, sőt, megbecsült időtöltés;
- megkönnyebbülés létezni, mert kezdjük korlátozni az erőnket rabló dolgokat, nemet mondva a túl sokra, túl gyorsra, túl hamarra; “
Igen… IGEN! Pont ezt szerettem volna én is!
Egyszerűbb gyermekkor szülőcsoport – amivel tényleg sikerült elindulni a változás útján
A könyv elolvasása után nagyon határozott voltam, hogy nekünk pont erre van szükségünk ahhoz, hogy újra jól működő család lehessünk. Néhány alapelvet könnyű volt alkalmazni, például a játékokat eddig is kíméletlenül válogattuk át, de úgy alapvetően volt valami, ami miatt sosem voltam igazán elégedett.
Ekkor ismertem meg Faragó Ágit, aki Egyszerűbb gyermekkor tanácsadó. A csoportjába már korábban beléptem, de arról, hogy mit is takar az Egyszerűbb gyermekkor szülőcsoport (sőt: hogy van ilyen!) csak ősszel hallottam. Néhány héten belül pont indult egy csoport, és mivel ez jó lehetőségnek tűnt arra, hogy kicsit uralni tudjam a káoszt, csatlakoztam.
Hogyan működik egy Egyszerűbb gyermekkor szülőcsoport?
A jelentkezés után beleástam magam: hogyan is fog működni ez a csoport?
3 fontos összetevője van:
- egy kis létszámú, zárt Facebook csoport, amelyben a Szülőcsoport résztvevőivel beszélgethetünk;
- egy tanfolyami felület videókkal és PDF formátumú tananyagokkal;
- és heti 60 perc videokonferencia Ágival és a szülőcsoport résztvevőivel. Ez elsőre óriási elköteleződésnek tűnhet, hiszen akkor erre az 1 órára “én időt” kell szervezni, de higgyétek el: megéri. Azonban akinek ez nem fér bele, vagy semmiképp sem jó az időpont, jelentkezhet olyan változatra is, amely az online találkozók nélkül zajlik.
Miben tud többet egy Szülőcsoport, mint ha csak elolvasnánk a könyvet?
Bevallom, félve vágtam bele, mert nem tudtam, miben lesz más mint a könyv: miben tud nekem pluszt adni az, hogy hetente egyszer élőben beszélgetünk a problémáinkról, és pláne hogyan lesz ebből személyre szabott megoldás? Nagyon reméltem, hogy nem az lesz, hogy minden héten átbeszéljük a fejezeteket, és együtt bólogatunk, hogy: igen, ezt így kellene csinálni… Szerencsére már az első hét után eloszlottak a félelmeim.
A tanfolyam első alkalmával megismerkedünk a változás folyamatával. Ez lesz az egész rendszer kulcsa: megtanuljuk, hogyan lehet hetente csak egyetlen apró változtatás, egyetlen kis tudatos lépés apránként hatással családunk mindennapjaira. Hihetetlen, milyen ereje van annak, ha 7 héten át minden héten csak egy icipicivel jobb lesz valami!
Hogy keretet adjon a heti változásoknak, Ági minden héten az Egyszerűbb gyermekkor egy újabb témájába vezetett be bennünket. Átbeszéltük:
- Azt, hogy milyen lenne, milyen volt az az ideális családkép, családi élet, amelyet szeretnénk (újra) elérni;
- a lelki lázat;
- a környezetet és a játékok rendszerezését;
- a ritmust;
- az időbeosztást;
- a felnőtt világ kiszűrésének módját;
- majd összegeztük a tanfolyamon tanultakat.
Miért működik az Egyszerűbb gyermekkor szülőcsoport?
Nagyon érdekes volt látni, ahogy hétről-hétre formálódtunk, alakultunk mi, mint immár 4 fős család. A szülőcsoportban hallottak mindig elindítottak bennem valamit; ki kellett mondanom (hol hangosan, hol csak magamnak), milyen az a “család”, amit mindig is elképzeltem, hogy én majd olyanban fogok élni.
És ahogy megfogalmazódtak bennem ezek a gondolatok, úgy sikerült hétről-hétre mindig megfognom egy-egy apróságot, ami szabotálja az idilli állapot elérését. Ebből lett az én arra a hétre vonatkozó “változásom”, vállalásom.
Elárulom, mi volt az egyik legelső: hogy egy héten át minden egyes napon megadom a kislányomnak azt, hogy csak és kizárólag rá figyelek, teljesen mobiltelefonmentesen és – amennyire csak megoldható – testvérmentesen. Egy teljes órán át, amikor nem állok fel, hogy “jaj, csak elindítom a mosógépet”, nem nézek rá a telefonomra, nem megyek el magamnak uzsonnát készíteni, nem húzom oda magam mellé az újságom, mert “olyan szépen elvan a duplóival” – hanem mellette vagyok és rá figyelek. Nekem ez eleinte elképesztően nehéz volt. Nem azért,mert nem élvezem a kislányommal való játékot, egyszerűen 3 év alatt bennem volt már, hogy ha ő jól elvan, akkor nekem valamivel haladni kell. A hét végére észrevettem, hogy valami elkezdett működni. A lányom sokkal nyugodtabb lett, a mi óránkon kívüli időben sokkal jobban eljátszott egyedül, sokkal arayosabb, bújósabb lett, olyan, mint a számomra kedvenc korszakaiban volt. Le voltam nyűgözve.
Nem mondom, hogy minden héten sikerült ennyire sikeres vállalásokat kitalálnom – volt, ami szinte teljes kudarc volt, bár abból is tanultam – sőt, olyan vállalásom is volt, amit tulajdonképpen a férjemnek találtam ki (egyfajta munka utáni “megérkező rituálé”, amellyel fejben, lélekben is hazaért, nem csak testben esett be az ajtón), de mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy közelebb kerüljünk ahhoz a családhoz, akik lenni szeretnénk.
Mi lesz a csoport után…?
Amikor letelt a 7 hét, szerintem mindenki egy kicsit szomorú volt: nagyon jó csapat lettünk, kicsit megismertük egymás családjait, és a végére már egymást motiváltuk, hogy mi is lehetne azon a héten a picike változásunk. Végül maga Ági adta meg a választ: folytatni kell továbbra is a picike változtatásokat! Ő maga már a sokadik csoportot vezeti, és mégis hétről hétre velünk tette meg a maga kis vállalásait. Hiszen mindig lesz valami, ami megborítja a jól kialakult rutint – minél kisebbek a gyerekek, annál gyorsabban változnak. Ahogy eddig megéltem, gyakorlatilag legalább az első 3 évünk arról szólt, hogy mire megszoktunk valamit, már alkalmazkodhattunk valami teljesen újhoz.
Ami számomra a legértékesebb volt a szülőcsoportban, amellett, hogy végre megfogalmaztuk a családi értékeinket, az a változás megtanulása volt. Ez az, amit ezentúl már rutinként tudok újra és újra, azóta is alkalmazni: amitől egy picikét nagyobb itthon a rend, egy kicsit több időm jut mindenkire, egy kicsit kiszámíthatóbbá vált az életünk és egy kicsit otthonosabbá vált az otthonunk.
A szülőcsoportról további információt és az induló csoportokat a szimplan.hu oldalán nézheted meg.